Állítólag a megtett út az, amitől emberré válunk, értékes és érdekes emberré. Kinek-kinek a maga útja, a maga keresztje a leghosszabb vagy, ha úgy tetszik a legnehezebb. Nem lehet, hogy az emberfia csak álljon, várjon, hogy valami történjen vele. Erre én képtelen vagyok! Ugyan nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt előre leképzeltem, de az sem lehet, hogy csak úgy bele éljünk a nagyvilágba. Összeszedem magam, illetve a gondolataimat, vagy csak józan paraszti megfontolásból leírom azt amit látok, tapasztalok. Ha híres költőnk Kazinczy Ferenc sorait látnád itt szívesen, akkor el kell, hogy szomorítsalak, mert azt itt nem fogod megtalálni. Ha arra számítasz, hogy elektronikus formájában hozzájutottál egy cirádás, bivalybőr bevonatú memoárhoz, akkor....., hát ezt nem annak szánom. Ezt még nem! Ha jól sikerül, talán akkor! Erőt merítek belőle és egyszer megírom, meg én, a fene vigye el! Lesz egyszer a Bartaloknak is valamijük, amit ki lehet tenni az ablakba. Hej, ha ezt apám hallaná. Neki volt aztán humora, meg még két-három miegymása, ami nekünk már soha, de soha nem lesz. A világon csak neki volt "csodálatosan csúnya Wartburg-ja", a Charly Braun! Gyerek koromban nem értettem, hogy az a szakadt, tyúkólnak se jó Wartburg miért lett egy igazi ikon. Mára már tudom. Mert az nem csak egy autó volt. Családtag lett, olyan élettel megtöltött, keresztnevén szólított jószág, ami már n
incs a mai világban. A Charly Braun az valami volt, valami amire mi mind emlékszünk. A fiam 3 éves és a minap a papáról kérdezett. Kérte, hogy meséljek róla. Elmeséltem neki a "csodálatosan csúnya" Wartburg történetét. Azt, hogy menet közben bőrig áztunk benne a hátsó ülésen, vagy azt amikor szegény Szasza segge odaégett a motorháztetőhöz. Meg azt, maikor vadászni jártunk autóból, és az sem marad ki, amikor a Bírkás a Marcal-parton megkérdezte: segítsek kitolni?! Nagyokat nevetett Bence fiam, kacagott, majd leesett a székről. Én meg sírtam....Apámra gondoltam és az unokájára. Soha nem találkoztak mégis egymáson nevetnek. Mi ez, ha nem a VALAMI, a minden? Vajon tudok neki ilyen élményeket szerezni? Szóval nem igaz, hogy a Bartaloknak nincs mit kitenni az ablakba, telis-tele vagyunk jobbnál-jobb sztorikkal. Vannak Best of Bartal sztorik, talán a mostani is az lesz. Talán! (a fenti kép a BARTAL címer, amely ugyan nem a közvetlen családi címer)
Kirepül a madárka.... 
incs a mai világban. A Charly Braun az valami volt, valami amire mi mind emlékszünk. A fiam 3 éves és a minap a papáról kérdezett. Kérte, hogy meséljek róla. Elmeséltem neki a "csodálatosan csúnya" Wartburg történetét. Azt, hogy menet közben bőrig áztunk benne a hátsó ülésen, vagy azt amikor szegény Szasza segge odaégett a motorháztetőhöz. Meg azt, maikor vadászni jártunk autóból, és az sem marad ki, amikor a Bírkás a Marcal-parton megkérdezte: segítsek kitolni?! Nagyokat nevetett Bence fiam, kacagott, majd leesett a székről. Én meg sírtam....Apámra gondoltam és az unokájára. Soha nem találkoztak mégis egymáson nevetnek. Mi ez, ha nem a VALAMI, a minden? Vajon tudok neki ilyen élményeket szerezni? Szóval nem igaz, hogy a Bartaloknak nincs mit kitenni az ablakba, telis-tele vagyunk jobbnál-jobb sztorikkal. Vannak Best of Bartal sztorik, talán a mostani is az lesz. Talán! (a fenti kép a BARTAL címer, amely ugyan nem a közvetlen családi címer)"Fején zsíros, félrecsúszott taplósipka volt; jobb karja szélütötten, bénán lógott a csípejére, mint egy darab fa, gyűrűsujján, mélyen a húsba vágódva, régi világbeli, vastag karikagyűrű. Szürkéskék, nedves aggastyánszemét pislogás nélkül tapasztotta a beszélő ajakára, s feje mindegyre bólogatott, mintha már egyenesben volnának, s minden szavát megértené. Magas, csontgombos lüsztermellényén rút pecsétek éktelenkedtek, mely látvány szánalmasságát csak a hasán feszülő, derék arany óralánc enyhítette némiképpen, rajta két szarvasfoggal s tudomis én, miféle fityegőkkel…
Ez hát az az ember, aki a császárral komázott valaha, aki együtt lakomázott, danolászott, kocsikázott az ország legnagyobb emberével, ez hát „a császár barátja”! – tűnődtem magamban, s az összelottyant, magatehetetlen vénség láttán már-már a kételkedés mérge kezdett terjedezni bennem, amikor éppen a feje felett, berámázott családi fotográfiák közepében, jókora címertartó angyalokkal, koszorús aranyérmekkel kiteremtettézett okiratot vagy mit pillantottam meg. Valami gyönyörűségesen kicirkalmazott, a régi krónikák fényképmásolatára emlékeztető, kézzel írott szöveg is olvasható lett volna rajta, ha közelebb ültem volna. De innen, messziről, csak az öregember nagyobb betűkkel odaművészkedett neve volt kivehető…" BACEK......
De jó vóna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer.........................
Ez hát az az ember, aki a császárral komázott valaha, aki együtt lakomázott, danolászott, kocsikázott az ország legnagyobb emberével, ez hát „a császár barátja”! – tűnődtem magamban, s az összelottyant, magatehetetlen vénség láttán már-már a kételkedés mérge kezdett terjedezni bennem, amikor éppen a feje felett, berámázott családi fotográfiák közepében, jókora címertartó angyalokkal, koszorús aranyérmekkel kiteremtettézett okiratot vagy mit pillantottam meg. Valami gyönyörűségesen kicirkalmazott, a régi krónikák fényképmásolatára emlékeztető, kézzel írott szöveg is olvasható lett volna rajta, ha közelebb ültem volna. De innen, messziről, csak az öregember nagyobb betűkkel odaművészkedett neve volt kivehető…" BACEK......
De jó vóna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer.........................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése