Úgy hozta az élet, hogy utol ért a "sárga veszedelem". Jó néhány éve, talán 15 lehetett, amikor elkezdem a tanult szakmámba vágó termékekkel kereskedni. Persze előtte is adtam-vettem, meg ügyeskedtem de az zsigerből jött. Szórakozásból! Élveztem. Az sem foglalkoztatott különösebben, hogy hajnali 3-4h-kor keltem, mert 6h-kor már a placcon kellett haptákban állni a győri Duna-kapu téren. Aztán jöttek a vastagon kikent, irtózatosan túl "vakolt" szlovákok, meg románok. Mi meg arattunk! Volt, hogy a 3csk-s LENTILKY cukorkának a dobozán található árcímkét még le sem tudtam leragasztani időhiány miatt, de a szlovákok csak hordták tőlem vissza oda, ahonnan elho
ztam. Csak időközben a 3x ára lett a csokinak, és az árfolyamot sem jól váltottam, mert ugye matekból nem voltam egy géniusz. A szlovák testvérek szerint ugye, de a hülyéje gondolkodás nélkül megvette. Gondoltam: Hát ha nektek ez kell, lesz itt még akár knédli is, csak fizessétek ki. Hát úgy volt, hogy kifizették. Idővel ez már nem elégített ki. Könnyen jött a pénz, nekem nem volt fárasztó. Akkor még bírtam, fiatal, erős csikó voltam. Aztán megláttam, észrevettem, de nem hittem benne különösebben. Egy újsághirdetés volt, területi képviselőt kerestek. Megírtam, feladtam, behívtak. A "nagy-faluba" interjúra mentem. Összejött, valahogy az esélytelenek nyugalmával indultam neki. Mivel nem volt tétje, nyugodt voltam. Azt hiszem, mert ugye ez 15 éve volt. Aztán értékesítési igazgató, később egy másik vállalatnál ügyvezető lettem. Ugyanazt csináltam, mint a győri piacon! Élveztem amit elkezdtem, persze volt benne változás, kihívás, feladat. Inkább a méretek változtak meg, nagyobb hold-udvart kellett felügyelet alatt tartani. Valahogy mindig sikerült, jöttek az eredmények. De hibáztam is, nem is kicsit. Nem számoltam az "emberi" tényezővel. Ha mások azt látják, hogy valami könnyen megy, hajlamosak azt hinni, hogy Ők is tudják csinálni. Palota forradalom, kifúrás, döbbenet. Aztán újra felálltam a padlóról. Új cég, de most már csak a "tuti" saját emberekkel. Az a biztos, ha családi, baráti hangulatban, egymás hátának feszülve figyeljük a környezetet. Nem jött be! Ismét megcsillant az a bizonyos kés, amivel az embert hátba szokták szúrni. Kaptam is mélyen belőle, meg erős is volt a döfés. A nagy seb lassan gyógyul. Mára már tudok tervezgetni, és valami elindult körülöttem. Közben felettem is eljárt az idő, nyom nélkül nem tudtam átvészelni ezeket a csatákat. Hallom, hogy mondják: apád volt ilyen ősz.....! Deresedem. De a munkám minősége, vagy az elért szakmai eredményeim hangjai elértek egész Kínáig. De az is lehet, hogy a vak szerencse műve. Sajnos nem hordom azt a nadrágot, aminek a zsebében ott lapul a bölcsek köve. Se szó, se beszéd nagyon meglepődtem! Egy átlagosnak mondható üzletember találkozó után felhívtak, kértek tőlem időpontot olyan személyek, akiknek akkora üzleti és politikai befolyásai vannak, hogy még leírni sem merem. Elmentem, szerényen és visszafogottan figyeltem. Persze nem bírtam ki, hogy ne szóljak közbe. Aztán szó-szót követett és arra lettem figyelmes, hogy jegyzetelnek, írnak, fényképeznek (!!!). Aztán 2 hónapos nagy csend! Csörög a telefon, ismét be kell mennem a megszokott irodába folytatni amit elkezdtünk. De kiderült, hogy egy komoly szakmai anyag állt össze rólam, mai megjárta oda-vissza Kínát. Ismét elmondtam, hogy szerintem hogyan és miként kellene csinálni az egészet. "Jo Attilla! Csinálni kell,nekúnk ketten egyutt. Te tudod, hogy kell, mond meg nekem, mennyi penz. Gyere velem Kínába, elájulsz!" Hát én ott majdnem elájultam. További egyeztetések, szakmai viták, de építő jelleggel. Megállapodtunk, hogy megyek, amint lehet. Tervezetten 06.28. és 07.03. között kell indulnom. A vízumkérő, útlevél leadva. A pontos indulásról egy telefont kapok! Még nem csörög a telefon.............
ztam. Csak időközben a 3x ára lett a csokinak, és az árfolyamot sem jól váltottam, mert ugye matekból nem voltam egy géniusz. A szlovák testvérek szerint ugye, de a hülyéje gondolkodás nélkül megvette. Gondoltam: Hát ha nektek ez kell, lesz itt még akár knédli is, csak fizessétek ki. Hát úgy volt, hogy kifizették. Idővel ez már nem elégített ki. Könnyen jött a pénz, nekem nem volt fárasztó. Akkor még bírtam, fiatal, erős csikó voltam. Aztán megláttam, észrevettem, de nem hittem benne különösebben. Egy újsághirdetés volt, területi képviselőt kerestek. Megírtam, feladtam, behívtak. A "nagy-faluba" interjúra mentem. Összejött, valahogy az esélytelenek nyugalmával indultam neki. Mivel nem volt tétje, nyugodt voltam. Azt hiszem, mert ugye ez 15 éve volt. Aztán értékesítési igazgató, később egy másik vállalatnál ügyvezető lettem. Ugyanazt csináltam, mint a győri piacon! Élveztem amit elkezdtem, persze volt benne változás, kihívás, feladat. Inkább a méretek változtak meg, nagyobb hold-udvart kellett felügyelet alatt tartani. Valahogy mindig sikerült, jöttek az eredmények. De hibáztam is, nem is kicsit. Nem számoltam az "emberi" tényezővel. Ha mások azt látják, hogy valami könnyen megy, hajlamosak azt hinni, hogy Ők is tudják csinálni. Palota forradalom, kifúrás, döbbenet. Aztán újra felálltam a padlóról. Új cég, de most már csak a "tuti" saját emberekkel. Az a biztos, ha családi, baráti hangulatban, egymás hátának feszülve figyeljük a környezetet. Nem jött be! Ismét megcsillant az a bizonyos kés, amivel az embert hátba szokták szúrni. Kaptam is mélyen belőle, meg erős is volt a döfés. A nagy seb lassan gyógyul. Mára már tudok tervezgetni, és valami elindult körülöttem. Közben felettem is eljárt az idő, nyom nélkül nem tudtam átvészelni ezeket a csatákat. Hallom, hogy mondják: apád volt ilyen ősz.....! Deresedem. De a munkám minősége, vagy az elért szakmai eredményeim hangjai elértek egész Kínáig. De az is lehet, hogy a vak szerencse műve. Sajnos nem hordom azt a nadrágot, aminek a zsebében ott lapul a bölcsek köve. Se szó, se beszéd nagyon meglepődtem! Egy átlagosnak mondható üzletember találkozó után felhívtak, kértek tőlem időpontot olyan személyek, akiknek akkora üzleti és politikai befolyásai vannak, hogy még leírni sem merem. Elmentem, szerényen és visszafogottan figyeltem. Persze nem bírtam ki, hogy ne szóljak közbe. Aztán szó-szót követett és arra lettem figyelmes, hogy jegyzetelnek, írnak, fényképeznek (!!!). Aztán 2 hónapos nagy csend! Csörög a telefon, ismét be kell mennem a megszokott irodába folytatni amit elkezdtünk. De kiderült, hogy egy komoly szakmai anyag állt össze rólam, mai megjárta oda-vissza Kínát. Ismét elmondtam, hogy szerintem hogyan és miként kellene csinálni az egészet. "Jo Attilla! Csinálni kell,nekúnk ketten egyutt. Te tudod, hogy kell, mond meg nekem, mennyi penz. Gyere velem Kínába, elájulsz!" Hát én ott majdnem elájultam. További egyeztetések, szakmai viták, de építő jelleggel. Megállapodtunk, hogy megyek, amint lehet. Tervezetten 06.28. és 07.03. között kell indulnom. A vízumkérő, útlevél leadva. A pontos indulásról egy telefont kapok! Még nem csörög a telefon............. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése