Úgy látszik, hogy változik a világ itt nálunk. Már második napja nem a hagyományos Kínai reggelit esszük. Ma Mc Donald’s kényeztet minket. A Mc-i (Meki pestiesen), ugyan olyan mint bárhol a világon. Pont ez a jó benne. Ha tuti kaját akarsz enni, amiben nem lesznek meglepetések, akkor ilyen gyorsétterem hálózathoz kell fordulni. Ez a kaja, mindenhol a világon egyforma szar! Szóval Mc-i szendvics, kávé és Cola, ez a reggeli. Úton a hotel parkolója felé, Süsű megjegyzi, hogy a helyi embereink Jau és a „Másik” (képtelen vagyok a nevét megjegyezni) állandóan késnek hol 30 percet, hol 1 órát. Kezd kiakadni rájuk a tűző napon.
Igazából csak magát húzza vele, mert itt semmi sem megy úgy ahogy annak kéne, de azért minden működik valahogy. Szóval visszamentünk kínunkba a szobáinkba, mert inkább várjanak ránk Ők, mint mi. Itt ez a hozzáállás. Így is lett. Megmondom őszintén örültem a dolognak, mert ugyan a Lopediumot lelkiismeretesen szedem, a hazai pálinkát rendszeresen iszom, de ez az alattomos szapora nem megy le rólam. Szóval irány a retyó! Teszek veszek a szobámban, lezuhanyozok, olvasgatok, matekozok egy kicsit a kapott árakkal, amikor csörög a telefon. Menjek át a Süsű szobájába és egyeztessünk, a tegnap árak kalkulációjában. Ezzel én tegnap éjjel 22.00h-tól, reggel 05.00h-ig már eltöltöttem egy kevés időt. Hát legyen, gondoltam, hiszen ezért vagyok itt. Átmentem és egyeztettünk. Volt, amit egész jól megértettek, de volt olyan, amit hosszasan kellett magyarázni, hogy felfogják. Elment az idő, mert közel jártunk a 14.00h-hoz. Menjünk ebédelni! Ezt most valahogy nem fogadtam olyan kitörő lelkesedéssel. Visszamentünk oda, ahol az előző esték egyikén a teknős húst ettem. Most nem volt kedvemre semmi. Kértem magamnak sült madarat (ez már nagyon ízlik), rizst és pálinkát hozzá. Jött is minden sorban. Rák, hal, tészta, rizs leves csak az én kajám nem. Ezek után hozták a pálinkát. Egy egész üveggel! Mondtam, hogy nekem csak egy stampóval kéne, de láttam, hogy ezt nem lesz esélyem megértetni velük. Itt az a szokás (ezzel aztán máshol is találkoztam), hogy a tömény szeszekből sehol nem nyitnak meg üveget. Megkapod az egészet. Így is lett. Ittam egy kupica pálinkát, aztán besegített a Süsű is, hogy fogyjon, de csak a szobámban landolt a maradék. Megnéztünk ebéd után több LED forgalmazó cég bemutató termét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a bevásárló központ méretű és színvonalú épületben (Duna Pláza), csak LED-ek és a hozzá tartozó kiegészítők. Nagyon tömény! Hamar rá tört cimboráimra az éhség, mert már a vacsora helyszínére tartottunk a terepszemle után közvetlenül. Ma egy folyóparton kialakított sétány melletti jó nagy (itt minden nagy) étterembe van jelenésünk. A sétány gyönyörű. A túlparton kivilágítva a torony épületek (ez egy helyi falu ahol vagyok), villognak a homlokzatok és néhol lézer fények pásztázzák az eget. Az étterem ismét meglepetéssel szolgált. Ez egy látvány étterem, ami azt jelenti, hogy neked kell kiválasztani az ételt, amit enni szeretnél, és ott helyben lemérik, agyoncsapják, zsigerelik, megnyúzzák, megsütik, és az asztalodhoz szállítják frissen ropogósan. Fasza! Halak és rákok, kisebbek és nagyobbak az akváriumokban. Nyüzsögnek a hálóban, ahogy közéjük merít a helyi „öreghalász”. A teknős és angolna látványa már nem izgat fel. A bársony kagyló, aki látott már ilyet, az tudja, hogy elég bizarr egy jószág, ott figyelt egy tucat társával a műanyag edényben. Ez a kagyló azért ínyencség, mert nehéz megtalálni, mélyen az iszapban él, és csak apálykor található meg. Arról ismerni meg, hogy a vizes trutyiból egy légző cső látszik ki, ami néha vizet prüszköl. A légző cső, vagy mi a bánat öklömnyi vastag. De a lényeg, hogy akár 1,5-2 méter mélyről is fel tudja dugni a kagyló a felszínre. Eltudjátok képzelni hogy néznek ezek ki? A kép a következő: Kék műanyag edény és benne 10-12 db kagyló, aminek mindegyikéből Owerdorse hímvesszeje kandikál kifelé. Na ezt sem kérem. De mire a látványkonyha végére érek, Jau barátom már rendelt is nekem madarat. Vigyorogva mutogatta, hogy kettőt. Tudja, hogy szeretem. A vacsora a szokásos módon zajlott. Forgattuk az asztal közepén lévő korongot és mindenki vett belőle, amit szeret. Amikor valami büdös maszlag állt meg előttem, akkor diszkréten tovább pörgettem. Aztán arra lettem, figyelmes, hogy akár folyamatosan is pöröghetne a korong, ha rajtam múlik. Végére érve az etetésnek, a szomszéd asztalnál nagy hangzavar kerekedett. Azt gondoltam, hogy ebből bunyó lesz, mert sem első ránézésre, sem tüzetes szemrevételezésre nem tűnt a társaság IQ bajnoknak. Azzal döntötték el, hogy ki issza meg az utolsó pohár italt (és egyben fizeti a 10 fős társaság számláját), aki a kés-papír-olló vesztese lesz. Jó nagy hangzavart csináltak, de 4-5 perc játék után meglett a boldog nyertes. Szívesen sétáltam volna a fövenyen, de menni kellet tovább. Jau kitalálta, hogy a sok munka után, amit éjjel végeztem a számolásokkal, megérdemlünk egy kis szórakozást. Elmegyünk egy bárba iszogatni, zenét hallgatni és énekelni. Karaoke! Na ez a másik, amit ki akartam hagyni, mert tudja rólam mindenki, hogy többek között énekelni sem tudok, és ezzel magam is tisztában vagyok. Nincs mit tenni menni kell! Kellemes csalódás ért a látvány a szervezés és az egész karaoke kultúráját illetően. Megálltunk a parkolóban és már innen kísértek minket az épület bejáratához. Itt udvariasan átadtak minket a liftes fiúnak, aki elsőnek CB rádión engedélyt kért, hogy mehet-e a 4 fős társaság. Ezt követően kiszállva a liftből ért a következő meglepetés. Egyenruhás lányok dupla sorfala vezetett minket el egy folyosóra, ahol várt minket egy kosztümös, CB rádiós hölgy. Idegen embert egy szálat nem lehetett látni rajtunk kívül, pedig a parkoló 
tele volt autókkal. Bevezettek minket egy kisebb terembe, ami szenzációsan volt kialakítva és berendezve. Fényes fekete csempe, matt fekete járólap, bordó plüss kanapészerű alkalmatosság, ugyan ilyen nagyméretű párnák és üveg asztalok. A mennyezetről egy projektor egyenesen a szemközti falra vetítette a képet, amit egy nagyméretű LCD tévéhez hasonlító kezelőfelületről lehetett vezérelni. Aztán jött az első pincér, aki kézzel faragott dinnye szobrokat hozott az asztalra, sört és mogyorót. Alig lépett ki, amikor elkezdődött a program talán leg kényelmetlenebb, vagy legfurcsább szituációja. Bejött a terembe vagy 15-20 különböző alakú, hajú, öltözetű lány. Szépen sorba álltak a fal előtt (mint egy kivégzésnél szokás) és kezüket morzsolva, szerintem nagyon izgulva várták a sorsukat. Én is csak pislogtam rájuk, nem nagyon tudtam, hogy mi a következő lépés. Kérdezték, hogy voltam-e már valaha ilyen helyen. Mondtam, hogy még eddig nem! Felvilágosítottak, hogy ki kell választanom azt a lányt, akivel ez estét tölteni szeretném (na ne a sexre gondoljatok, az itt szigorúan tilos!), aki ha kell énekel nemek, tölti a sört, etet-itat és duettet is énekel velem. Gondoltam szép egy este lesz ez megint. Én és a kínai lány duettet énekelünk. Kínomban választottam egy lányt (olyan volt az egész, mint egy ember kereskedelem..) aki odaült mellém a puffra és már serénykedett is. Bevetette magát. Azonnal öntötte a Tsingtau sört, dinnyét tört és tömte a számba. Dinnye sörrel! Pont ez kell az én gyomromnak. Jau magához ragadta a választás jogát és másodiknak gyorsan kiválasztott a lányt magának. Így tett mindenki. Meglepő érzékkel és bele éléssel énekelnek a barátaim. De tényleg! Egyáltalán nem zavaró a számukra a dolog, élvezik és még jól is csinálják, számomra is élvezet volt hallgatni. De szépen lassan kibújt a szög a zsákból. A lányok azért vannak, hogy fogyjon az ital, és ha lehet, akkor a szükségesnél gyorsabban és több. Egyszóval itatnak mint az állat. Erre jó példa, hogy aki nem énekel az a párjával egy itatós játékot játszanak. Egyszerűnek tűnik, de becsapós a dolog. Nem lehet benne jól járni már rövid távon sem. A lányege, hogy van egy poharad, amiben van 5 kocka. Ugyan ilyen van a játékostársad kezében is. Dobtok a kockákkal, de nem veszitek le a poharat róla. A saját kockáidat megnézheted. Most jön a játék része a dolognak. Ki kell találni, hogy a 2 kockában minimum hány egyforma szám van. Azt be kell mondani (pld.: 3db 4-es, vagy 5db 6-os), erre az ellenfél ha ezzel nem ért egyet, akkor szintén mond valamit, de a te ajánlatodnál (3x4=12) nagyobb összértékűt kell mondani. Addig megy a találgatás, amíg valaki azt nem jelzi, hogy nem hiszi el a másik ajánlatát és akkor felfedik a kockákat. 
Nem tűnik ez nagyon bonyolultnak, de ittam annyit, hogy nem győztem a mosdóba járni a 3%-os sör és a görögdinnye miatt. Így ment ez 3 óráig, amikor is elfáradt a társaság. Nem voltunk már sem szomjasak, sem kipihentek. Kértük a számlát. Ekkor a lányok felugrottak és egyenként sorba álltak 200 jüan-ért (????), amiért minket szórakoztattak és a főnökasszony felajánlotta, hogy a lányok fejenként 800 jüan-ért egy alkalomra, és 1.000 jüan-ért reggelig privát szolgáltatásokat is végeznek, ha gondoljuk. Csalódottan távoztak, mert senki sem mondott igent az ajánlkozásokra, így hoppon maradtak a lányok. Egy gyors számolás, csak azért, hogy az itteni mércével mérve, látni lehessen a karaoke értékét és árát. 1 jüan 35-37 Forint, egy lány a programhoz 200 jüan, és a számla 4 fő részére 1.200 jüan. Az annyi mint, összesen 2.000 jüan, tehát 70.000 Ft . Szerintem nem olcsó szórakozás, és ehhez még nincs hozzászámolva az, ha valaki gerjedelmet érez a kiválasztott lány iránt, mert az már nem itt bonyolódik. Jau tök részeg, Süsű támolyog a másik (a nevem „Senki”) szintén. Azt akarják, hogy vezessek én. Rövidre zártam a dolgot, mondtam, hogy akkor megyünk gyalog. Ez nem jött be. Jau beült a volán mögé, és minden gond nélkül elvezetett a szálloda parkolójába.
Igazából csak magát húzza vele, mert itt semmi sem megy úgy ahogy annak kéne, de azért minden működik valahogy. Szóval visszamentünk kínunkba a szobáinkba, mert inkább várjanak ránk Ők, mint mi. Itt ez a hozzáállás. Így is lett. Megmondom őszintén örültem a dolognak, mert ugyan a Lopediumot lelkiismeretesen szedem, a hazai pálinkát rendszeresen iszom, de ez az alattomos szapora nem megy le rólam. Szóval irány a retyó! Teszek veszek a szobámban, lezuhanyozok, olvasgatok, matekozok egy kicsit a kapott árakkal, amikor csörög a telefon. Menjek át a Süsű szobájába és egyeztessünk, a tegnap árak kalkulációjában. Ezzel én tegnap éjjel 22.00h-tól, reggel 05.00h-ig már eltöltöttem egy kevés időt. Hát legyen, gondoltam, hiszen ezért vagyok itt. Átmentem és egyeztettünk. Volt, amit egész jól megértettek, de volt olyan, amit hosszasan kellett magyarázni, hogy felfogják. Elment az idő, mert közel jártunk a 14.00h-hoz. Menjünk ebédelni! Ezt most valahogy nem fogadtam olyan kitörő lelkesedéssel. Visszamentünk oda, ahol az előző esték egyikén a teknős húst ettem. Most nem volt kedvemre semmi. Kértem magamnak sült madarat (ez már nagyon ízlik), rizst és pálinkát hozzá. Jött is minden sorban. Rák, hal, tészta, rizs leves csak az én kajám nem. Ezek után hozták a pálinkát. Egy egész üveggel! Mondtam, hogy nekem csak egy stampóval kéne, de láttam, hogy ezt nem lesz esélyem megértetni velük. Itt az a szokás (ezzel aztán máshol is találkoztam), hogy a tömény szeszekből sehol nem nyitnak meg üveget. Megkapod az egészet. Így is lett. Ittam egy kupica pálinkát, aztán besegített a Süsű is, hogy fogyjon, de csak a szobámban landolt a maradék. Megnéztünk ebéd után több LED forgalmazó cég bemutató termét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a bevásárló központ méretű és színvonalú épületben (Duna Pláza), csak LED-ek és a hozzá tartozó kiegészítők. Nagyon tömény! Hamar rá tört cimboráimra az éhség, mert már a vacsora helyszínére tartottunk a terepszemle után közvetlenül. Ma egy folyóparton kialakított sétány melletti jó nagy (itt minden nagy) étterembe van jelenésünk. A sétány gyönyörű. A túlparton kivilágítva a torony épületek (ez egy helyi falu ahol vagyok), villognak a homlokzatok és néhol lézer fények pásztázzák az eget. Az étterem ismét meglepetéssel szolgált. Ez egy látvány étterem, ami azt jelenti, hogy neked kell kiválasztani az ételt, amit enni szeretnél, és ott helyben lemérik, agyoncsapják, zsigerelik, megnyúzzák, megsütik, és az asztalodhoz szállítják frissen ropogósan. Fasza! Halak és rákok, kisebbek és nagyobbak az akváriumokban. Nyüzsögnek a hálóban, ahogy közéjük merít a helyi „öreghalász”. A teknős és angolna látványa már nem izgat fel. A bársony kagyló, aki látott már ilyet, az tudja, hogy elég bizarr egy jószág, ott figyelt egy tucat társával a műanyag edényben. Ez a kagyló azért ínyencség, mert nehéz megtalálni, mélyen az iszapban él, és csak apálykor található meg. Arról ismerni meg, hogy a vizes trutyiból egy légző cső látszik ki, ami néha vizet prüszköl. A légző cső, vagy mi a bánat öklömnyi vastag. De a lényeg, hogy akár 1,5-
tele volt autókkal. Bevezettek minket egy kisebb terembe, ami szenzációsan volt kialakítva és berendezve. Fényes fekete csempe, matt fekete járólap, bordó plüss kanapészerű alkalmatosság, ugyan ilyen nagyméretű párnák és üveg asztalok. A mennyezetről egy projektor egyenesen a szemközti falra vetítette a képet, amit egy nagyméretű LCD tévéhez hasonlító kezelőfelületről lehetett vezérelni. Aztán jött az első pincér, aki kézzel faragott dinnye szobrokat hozott az asztalra, sört és mogyorót. Alig lépett ki, amikor elkezdődött a program talán leg kényelmetlenebb, vagy legfurcsább szituációja. Bejött a terembe vagy 15-20 különböző alakú, hajú, öltözetű lány. Szépen sorba álltak a fal előtt (mint egy kivégzésnél szokás) és kezüket morzsolva, szerintem nagyon izgulva várták a sorsukat. Én is csak pislogtam rájuk, nem nagyon tudtam, hogy mi a következő lépés. Kérdezték, hogy voltam-e már valaha ilyen helyen. Mondtam, hogy még eddig nem! Felvilágosítottak, hogy ki kell választanom azt a lányt, akivel ez estét tölteni szeretném (na ne a sexre gondoljatok, az itt szigorúan tilos!), aki ha kell énekel nemek, tölti a sört, etet-itat és duettet is énekel velem. Gondoltam szép egy este lesz ez megint. Én és a kínai lány duettet énekelünk. Kínomban választottam egy lányt (olyan volt az egész, mint egy ember kereskedelem..) aki odaült mellém a puffra és már serénykedett is. Bevetette magát. Azonnal öntötte a Tsingtau sört, dinnyét tört és tömte a számba. Dinnye sörrel! Pont ez kell az én gyomromnak. Jau magához ragadta a választás jogát és másodiknak gyorsan kiválasztott a lányt magának. Így tett mindenki. Meglepő érzékkel és bele éléssel énekelnek a barátaim. De tényleg! Egyáltalán nem zavaró a számukra a dolog, élvezik és még jól is csinálják, számomra is élvezet volt hallgatni. De szépen lassan kibújt a szög a zsákból. A lányok azért vannak, hogy fogyjon az ital, és ha lehet, akkor a szükségesnél gyorsabban és több. Egyszóval itatnak mint az állat. Erre jó példa, hogy aki nem énekel az a párjával egy itatós játékot játszanak. Egyszerűnek tűnik, de becsapós a dolog. Nem lehet benne jól járni már rövid távon sem. A lányege, hogy van egy poharad, amiben van 5 kocka. Ugyan ilyen van a játékostársad kezében is. Dobtok a kockákkal, de nem veszitek le a poharat róla. A saját kockáidat megnézheted. Most jön a játék része a dolognak. Ki kell találni, hogy a 2 kockában minimum hány egyforma szám van. Azt be kell mondani (pld.: 3db 4-es, vagy 5db 6-os), erre az ellenfél ha ezzel nem ért egyet, akkor szintén mond valamit, de a te ajánlatodnál (3x4=12) nagyobb összértékűt kell mondani. Addig megy a találgatás, amíg valaki azt nem jelzi, hogy nem hiszi el a másik ajánlatát és akkor felfedik a kockákat. 
Nem tűnik ez nagyon bonyolultnak, de ittam annyit, hogy nem győztem a mosdóba járni a 3%-os sör és a görögdinnye miatt. Így ment ez 3 óráig, amikor is elfáradt a társaság. Nem voltunk már sem szomjasak, sem kipihentek. Kértük a számlát. Ekkor a lányok felugrottak és egyenként sorba álltak 200 jüan-ért (????), amiért minket szórakoztattak és a főnökasszony felajánlotta, hogy a lányok fejenként 800 jüan-ért egy alkalomra, és 1.000 jüan-ért reggelig privát szolgáltatásokat is végeznek, ha gondoljuk. Csalódottan távoztak, mert senki sem mondott igent az ajánlkozásokra, így hoppon maradtak a lányok. Egy gyors számolás, csak azért, hogy az itteni mércével mérve, látni lehessen a karaoke értékét és árát. 1 jüan 35-37 Forint, egy lány a programhoz 200 jüan, és a számla 4 fő részére 1.200 jüan. Az annyi mint, összesen 2.000 jüan, tehát 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése