Mivel az elkövetkezendő napokban még nem indulok, próbálom magamat elfoglalni, hasznossá tenni. Az interneten található érdekességeket keresem, vagy ép a frissen kapott útikönyvemet lapozgatom. Találtam benne néhány nagyon érdekes témát, amelyekből néhányat megosztok veled, mert szerintem ezek néhány nap múlva visszaköszönnek.
"Ha az embert eltapossák vonatra szálláskor az előre le nem foglalt helyekért folytatott tülekedésben, vagy épen a lővonalába kerül valakinek, akinek egy továbbhaladó busz ablakán van kedve kiköpni, valóban nehéz lesz megőrizni a hidegvérünket...." Fasza! Eltipornak, aztán leköpnek. Lehet, hogy haza sem jövök? Ott fogok mumifikálódni egy 1x1 m-es cellában, mert agyonvertem 2-3 csulázó-kínait?
Tömeg: A hatalmas népesség hatása gya
korlatilag mindenhol érzékelhető, különös tekintettel a városok utcáira és a tömegközlekedési eszközökre.Köpködés: A köpködés talán a legsúlyosabb társadalmi betegségnek tekinthető Kínában. Ezt szó szerint kell érteni, mert az ilyen nagy mennyiségben kiadott váladék segít életben tartani azt a megszámlálhatatlanul sok vírust, amelyből az igen változatos formában előforduló "kínai influenzák" születnek. Szinte mindenki köpköd, ráadásul nem csak a szabad ég alatt, az épületekben is. Ennek roppant mód örülök!
A Kínai konyha az ország több ezer éves kultúrájának megtestesítője, ebben a hagyományok legjava sűrűsödik össze. A közel 1,5 milliárd éhes ember azt vallja, hogy " az evés az elsődleges boldogság". Ebből adódóan megesznek bárhol, bármikor, bármit. Sok embernek, sok közmondása van! Itt van néhány, ami az étkezésről szól: "Ha nem a lába áll az égnek, akkor ehető!" Modern időkre ez lefordítva azt jelenti, hogy : megesznek mindent, aminek szárnya van, kivéve a repülőgépet; meg mindent, aminek lába van, kivéve az asztalt! A kutyahús, csirkeláb, halfej, kígyóhús, medvetalp vagy a kígyóepehólyag a helyiek legínyencebb étele. Nem csoda, hogy az európai üzletfeleiket ezzel tukmálják. Szóval végiggondolva egy lehetséges napomat az átlagos Kínában a következő kép alakult ki bennem: Reggel felébredek a szálloda szobámban a szomszéd kínai üzletember krákogására, aki a teraszon könnyít magán, mert az előző esti vacsora még neki is túl fűszeres volt. Egy gyors zuhanyzás és megyek a szálloda éttermébe reggelizni. Ugyan még csak reggel 7h-ra van, de közelharcot kell vívni a helyi erőkkel a zsemléért és a szalámiért. Mivel nem vagyok jó sem tajcsi-ban, sem kung-fu-ban, marad a sor vége és a leharcolt maradék maradék
a. Kimegyek az utcára, hogy a metróval elmenjek 2 megállót a megbeszélt találkozó helyre. Amint kilépek a szálloda ajtaján elsodor a tömeg. Mindenki szembe jön, és tömött sorban, masszívan taposnak rendületlenül. Ott fekszem, vagy legjobb esetben térdelek a hömpölygő tömeg közepette a járdán, amikor megáll egy busz a patka mellet. Mivel az arcomba nyitja az ajtaját, gyorsan bevetődöm és így megmenekültem a legrosszabbtól. Mér tudom milyen érzés egy svábbogárnak, amikor egy Marten's bakanccsal eltiporják. De oda se neki, a cél estig életben maradni. Az üzleti beszélgetések jól mennek! Semmit sem értek belőle, mert masszív kantoni és mandarin dialektusban nyomják a helyiek. Idiótán vigyorgok és bólogatok helyesen, hisz ebből nagy baj nem lehet. Gondoltam. De lett. Vigyorgó tömeg tuszkolódik bele egy 7 személyes kisbuszba. Ablak letekerve, hogy lazuljon a belső nyomás, illetve levegőt kapjanak azok akik belülre szorultak. 13 pislogó szempár, plusz az enyém, de az könnyezik. Megérkeztünk az étterem elé. Meg könnyebbültem, tömegével szálltak ki az intim szférámból. A vacsora pazar. Csak olyan ételeket ettünk, amiben az alábbi lények fedezhetők fel: 2-nél kevesebb vagy 4-nél több lába van; se szőr-se toll nem borítja a testét; általában nem emlősök, de az is lehet, hogy nem tartoznak a földi életforma egyik képviselőjéhez sem. A vacsora nem esett valami jól, bár keveset ettem, de az legalább felkavarta a gyomrom. Tuti fogyókúra. Vissza a szállodába. Ugyan az a szitu. Nyomorkodunk! De most történt valami, amire nem számítottam. A dolgot ott rontottam le, amikor okos akartam lenn
i a beszállásnál. Tanulva az első etapból, a beszállásnál úgy helyezkedtem, hogy az ablak mellé kerüljek. Hát ez bejött. Nem is érettem, hogy hova lett az a híres Kínai tömeg, ilyen olcsón adták a legjobb helyet. Az első 500 méter után megtudtam. Rajtam kívül 13 idióta Kínai megállás nélkül gyakorolta a, legnagyobb társadalmi betegséget. Hmmmmmmm....... Csak nálam volt nyitva az ablak! Hmmm... Nem engedték felhúzni! Hmm.... Másik ablak nem működöt! Hm... Itt köpköd, csulázik, turházik mindegyik a nyakamba.De szerencsére ez csak egyenlőre fikció, de azért szoktatom magam ehhez is. Akár még ilyen is lehet. Fel kell készülnöm arra, hogy tudjak mosolyogni ezeken a dolgokon, mert ők vannak otthon, én idegen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése