Kínaiak őszinte levele................

A heti hetesben volt egykoron divatban, Kern András által utánozhatatlan stílusban előadott: Elkaptam egy levelet... kezdetű paródia. Hát most sikerült nekem is elragadni egy forgácsot, amely ugyan iróniával van átitatva, de legyen itt mindannyiunk örömére és szórakozásunkra a ferde tükör.

Kínai levél:

“Tisztelt Nagyarcúak, Kedves Magyar Barátaink!

Valljátok be őszintén: utáltok minket. Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok.

Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyűiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat. Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal.

Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni – nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, műszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, hogy csempészáruval töltjük meg az országotokat. Hogy mindent hamisítunk. Hogy ellopjuk szellemi termékeiteket. Hogy nem tanuljuk meg tisztességesen a nyelveteket.

Nem mondhatnánk, hogy mindez alap nélkül való. Azonban tisztázzuk: nem mi kezdtük. Hanem ti. Ti, nyugatiak. (A nyugatiakhoz titeket, magyarokat is hozzászámolunk; legalábbis amikor Nyugaton jártok, mindig azt hangsúlyozzátok, hogy mennyire nyugatiak vagytok. Persze amikor felénk kolbászoltok, megpróbáltok állítólagos ázsiai eredetetekkel kicsikarni némi szimpátiát, de nem gondolhatjátok komolyan, hogy csak azért, mert valamelyik ősötök kétezer éve talán épp a mi határvidékünket fosztogatta, olcsóbban fogjuk adni nektek a zoknit és a processzort. Szóval maradjunk abban, hogy ti is a Nyugat része vagytok.)

Mi évezredekig remekül megvoltunk nélkületek, eszünkbe sem jutott, hogy áruinkat rátok tukmáljuk, s az még kevésbé, hogy bármit is vegyünk tőletek. Ti jöttetek hozzánk, hogy vehessetek egy kis selymet, porcelánt, teát, csupa olyan dolgot, aminek gyártásához bénák voltatok. Ha már ott voltatok, kaptatok a termékeinkből valamennyit, bár az üzleten nem mi gazdagodtunk meg, hanem a ti kereskedőtársaságaitok.

Aztán feltaláltátok a ” szabad kereskedelem” nevű dolgot, ami tőlünk teljesen idegen volt. S mivel mi nem akartunk alkalmazkodni, jöttek a hadihajóitok, szétlőtték a kikötővárosainkat, megbénították a belső hajóforgalmunkat, s ha ellenálltunk, lemészároltatok minket. Mindezt azért, hogy szabadon hozzájuthassatok kincseinkhez, s hogy eladhassatok nekünk mindenféle szir-szart, amire semmi szükségünk nem volt – olcsó angol szövetet, ópiumot (amit egyébként Indiában termeltettetek rabszolgamunkával) és vasutakat. Tízmillió számra mentek tönkre a kézműveseink, csatornai hajósaink és rakodómunkásaink, elitünk pedig kábítószeretek rabja lett. Aztán a sanghaji parkba kitettétek a táblát: „Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés”.

Ami titeket, magyarokat illet, mondhatjátok, hogy a fentiekből lényegében kimaradtatok. De ez nem azért volt, mert jó fejek voltatok, hanem azért, mert gyengék. Amikor aztán egyetlen egyszer alkalmatok adódott belénk rúgni, meg is tettétek: a bokszerfelkelés idején nyalka magyar huszáraitok is ott masíroztak a nagyhatalmak büntető expedíciójának tagjai között, s jutalmul Tiencsinben egy egész városnegyedet kaptatok “koncessziós területként”, ahol aztán alig építettetek bármi maradandót. S akciótokra annyira büszkék vagytok, hogy Hadtörténeti Múzeumotok bejáratát ma is az ekkor tőlünk zsákmányolt kínai ágyúk szegélyezik.

Amikor aztán a Nyugathoz, hozzátok képest mintegy száz év késéssel nekiláttunk, hogy ősi birodalmunkat modern nemzetállammá alakítsuk át, az egész Nyugat kínai nacionalizmusról, nagy-han sovinizmusról, erőszakos asszimilációról sikoltozott. Nyaldossátok a tibetiek sebeit, de azért hadd tegyünk fel néhány kérdést! Hol van a független Baszkföld? Hol ülésezik a szuverén breton parlament? Hány skót kérte, hogy Nagy-Britanniához tartozhassék? S ki hívott be titeket Irakba, Afganisztánba?

***

Na de térjünk vissza a gazdasági agresszióra, amire ti tanítottatok meg minket, s amivel mostanában vádolni szoktatok bennünket. Hát igen, az utóbbi időkben fordult a kocka, s most mi árasztunk el titeket az áruinkkal. De talán nem elhanyagolható különbség köztünk, hogy mi – saját határainkon kívül – nem alkalmazunk erőszakot. Még a görény mongoloknak sem sózunk oda, pedig azok igazán megérdemelnék.

Senki nem kényszerít rá a világon senkit, hogy kínai alsógatyában járjon, kínai csap alatt mosson kezet, kínai polcra pakolja a könyveit, kínai laptoppal blogoljon. Mindezt ti választjátok nap mint nap. Persze lassan már nincs is más választásotok, de erről is csak ti tehettek, hiszen nem volt igényetek a drágább, máshol gyártott cuccokra.

Az meg aztán különösen nem a mi hibánk, hogy olcsók vagyunk. Asszonyaitokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy pár dollárért napi 12-14 órát görnyedjenek a varrógép előtt. Csakhogy ők erre nem hajlandók, a mi asszonyaink igen. Ti is kalapálhatnátok a sárhányót, csavarozhatnátok a barkács gépet, polírozhatnátok az asztallapot, szerelhetnétek a bicikliváltót, sodorhatnátok a kábelt, fújhatnátok az üveget látástól vakulásig fillérekért, s aludhatnátok a munkahelyeteken, vagy egy zsúfolt munkásszálláson a földön, csakhogy nem teszitek. Aztán csodálkoztok, ha a mi termékeink olcsóbbak.

Persze ne higgyétek el a mítoszt, miszerint mi, kínaiak, szeretünk dolgozni. Valójában ugyanúgy utálunk, mint ti. Csakhogy ha mi nem dolgozunk, éhen halunk. Nálunk nincs nyugdíjrendszer, nincs ingyenes oktatás és egészségügy, nekünk annyink van, amennyit kínkeservvel megkeresünk. Dolgozunk hát, mert muszáj: nekünk nemcsak magunkat kell eltartanunk, hanem gondoskodnunk kell idős szüleinkről, valamint gyerekünk tandíjáról, a bölcsödétől az egyetemig. Ha nem muszáj, mi se dolgozunk: állami hivatalnokaink például a legtetűbbek a világon, de ez legyen a mi bajunk.

Mondhatjátok, hogy a kínai termékek rabszolgamunkával készülnek, sérülnek az emberi jogok stb. Pedig nem: a munkásokat senki nem kényszeríti dolgozni, s éppen annyi pénzt kapnak a munkaerejükért, amennyi annak a piaci ára. Amennyit ti, vásárlók készek vagytok fizetni a munkájukért. Egyébként ha van valami ötletetek arra, hogy hogyan lehetne másként, mint iszonyú kemény munkával eltartani a világ népességének 21%-át a termőterület 7%-án, szóljatok, a megoldási javaslatot továbbítjuk illetékeseinknek.

Ha el akarjátok lesni a titkunkat, nem kell Vuhuba utaznotok. Elég, ha átmentek a bűzös Deák téri aluljárón a lerohadt kiskörutatok alatt. Van odalenn mindenféle bolt, újságos, virágos, ilyesmi. Az egyik fülkét egy ázsiai család bérli. Figyeljétek meg jól, az a bolt hajnaltól késő estig nyitva van. Már mindenki rég bezárt, már a koldusok is hazamentek, de ők továbbra is árulják a cigit, csokit, piát. Méghozzá jórészt magyar árukat, mert még a Pécsi Dohánygyár termékeinek értékesítésében is ügyesebbek, mint ti. Na, ők speciel vietnamiak, de ti úgyis kínainak néztek minden mandulaszeműt, úgyhogy a lényegen ez nem változtat. Vagy menjetek ki a Hold utcai vásárcsarnokba. A földszinten van vagy hat kifőzde, köztük egy kínai büfé. Az öt magyar kifőzde délután kettő felé, miután a környék irodistái és brókerei mind jóllaktak, fogja magát, és bezár. Csak a kínai büfé marad nyitva, úgyhogy az a néhány ember, aki valami miatt ebédszünet után megy csak ebédelni, kénytelen cukros disznót enni. Nem nagy üzlet ez, délután pár ezer forintot lehet csak keresni, de ők mégis mindenkit kiszolgálnak mindaddig, amíg a piac külső kapuit le nem lakatolják a biztonsági őrök.

***

Azt mondjátok, hogy az áruink szarok. Akkor, baszki, minek veszitek őket? A helyzet az, kedves barátaink, hogy az egyszer használatos zoknijainkat, a rázós karácsonyfaizzóinkat, a hulló szőrű plüssállatainkat úgy veszitek, mint a cukrot. Amikor kimentek a Négy Tigrisre, vagy bementek a sarki Pagoda Áruházba, pontosan tudjátok, hogy mire számíthattok. Mégis hozzánk jártok vásárolni. Ráadásul az igazság az, hogy bármit bármilyen minőségben képesek vagyunk legyártani, ha megbízható űrhajóra volna igényetek, s meg tudnátok fizetni, azt is szállítanánk. De ti jobbára a gagyit veszitek, így mi sem törjük magunkat. Megjegyezzük továbbá, hogy a kínai áruk zömét nem is mi hozzuk be – a ti nagykereskedőitek, árubeszerzőitek, üzletkötőitek járják be Kínát, hogy felhajtsák vagy legyártassák a legolcsóbb árut. Gondoljátok, mi kopogtatunk a Tesco, az Ikea vagy a Praktiker ajtaján? A francokat, ők jönnek hozzánk – ti meg megveszitek, amit mi rájuk sózunk.

Szemünkre vetitek, hogy csempészünk, adót csalunk, nem fizetünk vámot.

Szerintetek hogy tud bárki becsempészni nyolc konténer tornacipőt?

Eldugja a hátsó ülés alá? Vagy az övtáskájába?

Nem, a megoldás egyszerűbb: le kell fizetni a ti vámosaitokat, hogy kerülje el a figyelmét pár tonna áru, vagy értékelje a cuccot a valós ár tizedére, s így a vám is tizede lesz a normálisnak. Nekünk vérünkben van a megvesztegetés – mondjuk úgy, a kultúránk szerves része -, de ahhoz, hogy sikerrel járjunk, arra is szükség van, hogy ti elviseljétek és fenntartsátok a világ egyik legkorruptabb állami rendszerét. Ne feledjétek, a korrupcióhoz legalább két fél kell, s mikor mi idejöttünk, a másik felet már itt találtuk. Ha pedig – a korrupciótól most tekintsünk el – adóhatóságotok hagyja, hogy adót csaljunk, rendőrségetek, hogy árut hamisítsunk, ellenőrző szerveitek sora, hogy mérgező, veszélyes, értéktelen szemetet árusítsunk, akkor talán először a saját házatok előtt kéne sepregetnetek, s csak utána megtalálni minket. Természetüknél fogva boltjaink, üzleteink, éttermeink nem titokban működnek, hanem teljesen nyilvánosan, bármikor bejöhettek ellenőrizni, lecsaphattok ránk, razziázhattok. Ha tovább folytathatjuk nem egészen törvényes tevékenységünket, akkor bizony ti vagytok a hülyék.

Ami pedig a márkahamisítást illeti, arra kár is a szót vesztegetni. Ha valaki akkora barom, hogy hamis Nike pólóban szeretne járni – ezt kétszáz méterről is jól fel lehet ismerni -, s mi kielégítjük ezt az igényét, akkor inkább dicséretet érdemlünk, semmint gyalázkodást. Nem csapunk be senkit. Vagy szerintetek bárki is komolyan gondolja, hogy az Arany Sárkány Üzletházban valódi Adidas sporttáskát kap? Bár, amilyen hülyék vagytok, még ezt is el tudjuk képzelni.

Hasonlóan nevetséges, amikor azért kárhoztattok minket, mert büféink minden városotokat ellepték. Pedig itt is ti voltatok a barmok. Amikor a rendszerváltásotok idején bezártak az üzemi étkezdék, menzák, kifőzdék, vállalkozóitok kárpótlási jegyekkel és lila zakókkal csencseltek, ahelyett, hogy észrevették volna a piaci rést, s gyorsétkezdéket nyitottak volna. Mi voltunk, s lényegében máig mi vagyunk az egyetlenek, akik olcsón, gyorsan, kiszámítható minőségben meg tudjuk tölteni a gyomrotokat. Mi nem túrtunk ki senkit a helyéről: az általatok elhagyott lyukakat béreltük ki, s hoztuk létre országotok legnagyobb gyorsétterem-hálózatát. A kaja, amit adunk, valóban gyalázatos – de nektek ez is jó (egyébként már rég tönkrementünk volna). Mi pedig, nem tudjuk, megfigyeltétek-e, nem járunk a saját büféinkbe. Nektek se lenne muszáj, mégis megteszitek, hát magatokra vessetek.

Sokat röhögtök rajtunk, amiért nem tudjuk megtanulni a nyelveteket. Nos, a helyzet az, hogy nem is akarjuk. Hiedelmeitekkel ellentétben eszünk ágában sincs elfoglalni az országotokat, vagy akár csak végleg megtelepedni benne. Nem olyan jó hely ez. Sőt, nem akarunk titeket elkeseríteni, de Shenzhen, Shanghai, Qingdao, Hangzhou sokkal szebb és jobb helyek. Mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk, s ha elég pénzt kerestünk ahhoz, hogy továbbállhassunk egy jobb helyre, akkor továbbállunk. Aki igazán sikeres volt közülünk, az már rég továbbállt Angliába, Franciaországba, Amerikába. Sokan visszamentek Kínába, mert ott is jobb lehetőségek vannak, főleg, ha az embernek sikerült összegyűjtenie némi tőkét.

Eszünk ágában sincs magyar állampolgárságért folyamodni, már csak azért sem, mert ezzel elvesztenénk a kínait, ami nem feltétlenül jó üzlet. Ráadásul a hülye, folyton változó jogszabályaitok miatt nem is érdemes hosszú távra terveznünk, mert tizenöt átgürcölt év után is sokszor azon múlhat egy-egy tartózkodási engedély meghosszabbítása, hogy a bevándorlási hivatalban az ügyintéző hölgyet előző este boldogították-e, s ha igen, mennyire. Egyszóval nem fogjuk azzal tölteni a drága időnket, hogy a bonyolult nyelveteket magoljuk – s ha lehet, gyerekeinket is a kínai-magyar kétnyelvűbe, az amerikai iskolába meg az IBS-be adjuk.

***

Szóval lehetne egy kicsit kisebb az arcotok. Az igazság az, és kérünk titeket, ne sértődjetek meg, hogy képmutató, igénytelen és ostoba olcsójánosok vagytok. Mi azt mondjuk: ahelyett, hogy embargó alá helyeztek minket, inkább gyártsatok olcsóbb és jobb cuccokat, mint mi.

Ahelyett, hogy bojkottáljátok áruinkat, inkább próbáljatok olyasmit gyártani, amire nekünk is szükségünk van, s amit csak ti tudtok készíteni. Ahelyett, hogy a hülye politikusaitokat külditek hozzánk – akik úgysem csinálnak semmit, csak esznek-isznak és a ti pénzeteken nézik meg a Nagy Falat -, lepjék el Kínát az ügyes üzletembereitek a visszautasíthatatlan ajánlatokkal. És rinyáljatok kevesebbet, dolgozzatok többet.

Köszönjük szíves figyelmeteket. Reméljük, azért barátok maradunk.

Üdvözlettel: A kínaiak"

Remélem, hogy tudsz nevetni magunkon! Ezek is mi vagyunk......

Kutya hús....

Mivel az elkövetkezendő napokban még nem indulok, próbálom magamat elfoglalni, hasznossá tenni. Az interneten található érdekességeket keresem, vagy ép a frissen kapott útikönyvemet lapozgatom. Találtam benne néhány nagyon érdekes témát, amelyekből néhányat megosztok veled, mert szerintem ezek néhány nap múlva visszaköszönnek.

"Ha az embert eltapossák vonatra szálláskor az előre le nem foglalt helyekért folytatott tülekedésben, vagy épen a lővonalába kerül valakinek, akinek egy továbbhaladó busz ablakán van kedve kiköpni, valóban nehéz lesz megőrizni a hidegvérünket...." Fasza! Eltipornak, aztán leköpnek. Lehet, hogy haza sem jövök? Ott fogok mumifikálódni egy 1x1 m-es cellában, mert agyonvertem 2-3 csulázó-kínait?

Tömeg: A hatalmas népesség hatása gyakorlatilag mindenhol érzékelhető, különös tekintettel a városok utcáira és a tömegközlekedési eszközökre.
Köpködés: A köpködés talán a legsúlyosabb társadalmi betegségnek tekinthető Kínában. Ezt szó szerint kell érteni, mert az ilyen nagy mennyiségben kiadott váladék segít életben tartani azt a megszámlálhatatlanul sok vírust, amelyből az igen változatos formában előforduló "kínai influenzák" születnek. Szinte mindenki köpköd, ráadásul nem csak a szabad ég alatt, az épületekben is. Ennek roppant mód örülök!
A Kínai konyha az ország több ezer éves kultúrájának megtestesítője, ebben a hagyományok legjava sűrűsödik össze. A közel 1,5 milliárd éhes ember azt vallja, hogy " az evés az elsődleges boldogság". Ebből adódóan megesznek bárhol, bármikor, bármit. Sok embernek, sok közmondása van! Itt van néhány, ami az étkezésről szól: "Ha nem a lába áll az égnek, akkor ehető!" Modern időkre ez lefordítva azt jelenti, hogy : megesznek mindent, aminek szárnya van, kivéve a repülőgépet; meg mindent, aminek lába van, kivéve az asztalt! A kutyahús, csirkeláb, halfej, kígyóhús, medvetalp vagy a kígyóepehólyag a helyiek legínyencebb étele. Nem csoda, hogy az európai üzletfeleiket ezzel tukmálják. Szóval végiggondolva egy lehetséges napomat az átlagos Kínában a következő kép alakult ki bennem: Reggel felébredek a szálloda szobámban a szomszéd kínai üzletember krákogására, aki a teraszon könnyít magán, mert az előző esti vacsora még neki is túl fűszeres volt. Egy gyors zuhanyzás és megyek a szálloda éttermébe reggelizni. Ugyan még csak reggel 7h-ra van, de közelharcot kell vívni a helyi erőkkel a zsemléért és a szalámiért. Mivel nem vagyok jó sem tajcsi-ban, sem kung-fu-ban, marad a sor vége és a leharcolt maradék maradéka. Kimegyek az utcára, hogy a metróval elmenjek 2 megállót a megbeszélt találkozó helyre. Amint kilépek a szálloda ajtaján elsodor a tömeg. Mindenki szembe jön, és tömött sorban, masszívan taposnak rendületlenül. Ott fekszem, vagy legjobb esetben térdelek a hömpölygő tömeg közepette a járdán, amikor megáll egy busz a patka mellet. Mivel az arcomba nyitja az ajtaját, gyorsan bevetődöm és így megmenekültem a legrosszabbtól. Mér tudom milyen érzés egy svábbogárnak, amikor egy Marten's bakanccsal eltiporják. De oda se neki, a cél estig életben maradni. Az üzleti beszélgetések jól mennek! Semmit sem értek belőle, mert masszív kantoni és mandarin dialektusban nyomják a helyiek. Idiótán vigyorgok és bólogatok helyesen, hisz ebből nagy baj nem lehet. Gondoltam. De lett. Vigyorgó tömeg tuszkolódik bele egy 7 személyes kisbuszba. Ablak letekerve, hogy lazuljon a belső nyomás, illetve levegőt kapjanak azok akik belülre szorultak. 13 pislogó szempár, plusz az enyém, de az könnyezik. Megérkeztünk az étterem elé. Meg könnyebbültem, tömegével szálltak ki az intim szférámból. A vacsora pazar. Csak olyan ételeket ettünk, amiben az alábbi lények fedezhetők fel: 2-nél kevesebb vagy 4-nél több lába van; se szőr-se toll nem borítja a testét; általában nem emlősök, de az is lehet, hogy nem tartoznak a földi életforma egyik képviselőjéhez sem. A vacsora nem esett valami jól, bár keveset ettem, de az legalább felkavarta a gyomrom. Tuti fogyókúra. Vissza a szállodába. Ugyan az a szitu. Nyomorkodunk! De most történt valami, amire nem számítottam. A dolgot ott rontottam le, amikor okos akartam lenni a beszállásnál. Tanulva az első etapból, a beszállásnál úgy helyezkedtem, hogy az ablak mellé kerüljek. Hát ez bejött. Nem is érettem, hogy hova lett az a híres Kínai tömeg, ilyen olcsón adták a legjobb helyet. Az első 500 méter után megtudtam. Rajtam kívül 13 idióta Kínai megállás nélkül gyakorolta a, legnagyobb társadalmi betegséget. Hmmmmmmm....... Csak nálam volt nyitva az ablak! Hmmm... Nem engedték felhúzni! Hmm.... Másik ablak nem működöt! Hm... Itt köpköd, csulázik, turházik mindegyik a nyakamba.
De szerencsére ez csak egyenlőre fikció, de azért szoktatom magam ehhez is. Akár még ilyen is lehet. Fel kell készülnöm arra, hogy tudjak mosolyogni ezeken a dolgokon, mert ők vannak otthon, én idegen vagyok.

Hullanak a Kínaiak....

A fű az örök probléma. Ha nem elég zöld, akkor olyan, mintha valami hiányozna a kertből. Ha szép zöld, akkor úgy nő, mint a gomba. Ilyenkor gyakrabban nyírom, hogy gondozottnak tűnjön. Most is ezt teszem. Oda-vissza cirkulálok a kertben, föl-alá tologatom a masinát. Tesszük is a dolgunkat, alakul a kert. Megállok pihenni, mert nem egy pihentető meló ez közel 40 fokban, tűző napsütésben. Automatikusan, vagy inkább megszokásból nyúlok a zsebemben lapuló telefonért, hogy felesleges tekintetet vesszek a kijelzőre, hisz úgysem hív senki. Aztán de!!!! Mégis. Észre sem vettem a nagy melóba feledkezve. Erre vártam napok óta. A kínai úttal kapcsolatban hívtak, én meg nyírom a füvet... Visszahívom, hogy orvosoljam a hiányosságot. Rossz hír, illetve inkább úgy fogalmazok, hogy nem jó hír. A vízumkérő nyomtatvánnyal van a probléma. A kínai állam megszigorított a belépéshez szükséges dokumentumok és a hozzájuk tartozó egyéb nyilatkozatok bekérését. Mivel üzleti vízumot igényeltem első körben, hiánypótlásként rengeteg olyan dokumentumot kellene csatolni, amik nem állnak a rendelkezésre az elkövetkezendő 1-2 hétben. Az a döntés született, hogy legyen turista vízum. Rendben gondoltam, nekem tök mindegy csak legyen. De ehhez is kell a számlavezető bankomtól néhány dokumentum, nyilatkozat. Bankszámla kivonat, egyenleg és pillanatnyi állapotról igazolás. Hurrá!! Ok, rendben kiállítok egy új vízumigénylőt, elmegyek a bankba beszerzem a kért dokumentációkat, és beviszem. Felpattantam a motorra és útra keltem. Szépen lassan haladtam előre. Személyesen bevittem az irodába a begyűjtött iratokat, leadtam. Ha már ott vagyok rákérdeztem, hogy várhatóan mikor indulok, illetve van-e bármi hír a részletekről. Tájékoztattak, hogy a héten biztos nem indulok, hisz a vízumom még nem készült el, illetve még nem jött visszajelzés Kínából, hogy leszervezték a következő 2 hetemet. Pekingig egyedül megyek, aztán kiderül, hogy onnan merre és kivel. Hát jó! Elköszöntem és hazafelé vettem az irányt. Vacsoránál arról beszélgetek a feleségemmel, hogy Kína milyen érdekes, Hong-Kong milyen közel lesz a tervezett szálláshelyemtől. Felvetődött egy gondolat, hogy ha lesz szabadidőm, akkor ki ne hagyjam Hong-Kongot, illetve a Diesnye Land-et. Gondoltam: ha lesz időm (erre azért túl nagy tétekben nem merek fogadni), akkor megnézem. Erre itt a legfrissebb hír:

Hat ember halt meg egy vidámparki űrhajó szimulátorban Kínában

Hatan meghaltak és tízen megsérültek egy kínai vidámparkban, amikor egy űrhajó szimulátor áramszünet miatt a földre zuhant - jelentette szerdán az állami média. A dél-kínai Kuangtung (Guangdong) tartományban fekvő Sencsen (Shenzhen) város népszerű szórakoztatóparkjában helyi idő szerint kedd délután történt a szerencsétlenség. A túlélők arról számoltak be, hogy hirtelen elment az áram, majd egy robbanásszerű hangot hallottak mielőtt a berendezés leszakadt - írta a Southern Metropolis Daily című napilap. A tíz sérült közül ötnek az állapota súlyos. Az űrutazást szimuláló berendezés 11 négyszemélyes kabinból áll, és a kalandvágyóknak azt az élményt adja, milyen egy űrhajóban ülni annak elindításakor. A baleset okát még vizsgálják, és a vidámpark egy részét lezárva tartják biztonsági ellenőrzés miatt. Legutóbb 2006-ban történt hasonló szerencsétlenség Kínában, a délnyugati Kujcsou (Guizhou) tartományban. Akkor egy óriáskerék működési zavara miatt egy ember vesztette életét.

Szóval fogynak a Kínaiak...............

Az Óperencián túl.....

Gondoltam kicsit utána nézek, hogy pontosan mi az ami vár rám. Neki estem az internetnek, mint Tót az anyjának! Kína lett a figyelem központja, minden fórumon ezt keressük. Erre tökéletes az internet, de már könyvet is rendelt nekem a témában a kis feleségem. Igazi turista leszek a végén, kezemben az útikönyvvel, amiben rengeteg felületes információ van, amelynek a zöme soha nm lesz igazi hasznára az olvasónak. De a maradék, az a lényeg. Az a kicsi százalék, ami adott esetben nélkülözhetetlennek tűnik. Neked kedves olvasó kigyűjtöttem a szerintem legfontosabbnak hitt információkat. Érdemes erre szánni 2 percet, mert abban bízok, hogy segítségünkre lesz, hogy megértsünk közösen a dolgokat.

Vikipédia: "A Kínai Népköztársaság, ismertebb nevén csak Kína, Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Běijīng) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣, Taíwān) szigete és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai-kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze. A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a tradicionális írásjelekkel írnak. Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már, mint az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszönt az egység, megalakul a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, az ellenzék kiszorul Tajvan szigetére. Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a jelenleg működő népességszabályozási program eredményeként rövidesen meg kell válnia ettől a rangjától. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban. A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozza. Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz, a sivatagok terjeszkednek. A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság. Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód. A mondabeli első kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is. I. e. 221-re táján a Qin állam Zheng vezetésével legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság sokféle etnikumot egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Zheng császár érdeme. A Qin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Jìn-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Sui-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Yuan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Qing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakul ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Qianlong császár halála után megindult Kína bomlása. Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert boxerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A II. világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Zedong (Mao Ce-tung) vezette Kínai Népköztársaság, és 1950-ben Tajvanon a Kínai Köztársaság. 1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966-69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat. A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom. Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (台灣, Táiwān) is számítva), 5 autonóm területből (自治区), 4 önálló közigazgatási egységből (直辖市) és 2 különleges státusú területből (特别行政区) áll.

Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg népcsoportot ide soroltak be és erőszakosan kínaizáltak. Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni). 1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság. Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ hatodik gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 1100 $ jut egy kínai lakosra. A kínai gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8 – 11%-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal. 2006-ra Kína vált a világ 4. legnagyobb gazdaságává, megelőzve Nagy-Britanniát. Kína deviza tartaléka 2006 végén elérte az 1550 milliárd dollárt, ami 342 milliárd dollárral több, mint egy évvel korábban. (forrás: Fitch Ratings-2007.03.22) Kína államformája: népköztársaság (1911. december 31-ig császárság, 1912. január 1-jétől köztársaság volt, 1949. október 1-jétől népköztársaság). A 18 század elejéig Kína a világ egyik vezető gazdasági nemzete volt. Számos találmány (papír, porcelán, nyomtatás, lőpor stb.) tette vonzóvá a lehetséges kereskedelmi partnerek számára. Kínával való üzletkötés feltétele volt többek közt a Kotau (mély meghajlás)a császár előtt. A 19 század elején, az USA és Európa kereskedelmének fellendülése következtében, Kína hatalma csökkenni kezdett. A Japán által elfoglalt területek elvesztése tovább gyengítette az országot. Az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaság legfőbb feladata ezért a több mint 540 milliós nép élelemmel való ellátása volt. A kommunista kormány szigorú tervgazdálkodáson alapuló gazdaságirányítási rendszert vezetett be, centralizálta az árak meghatározását és eltörölte a magántulajdont. E gazdaságpolitika következménye a külkereskedelmi elszigetelődés mellett a süllyedő életszínvonal lett, amelynek hatására tízezrek pusztultak el. 1978-ban Deng Xiaoping utasítására nyitottak a gazdaság elszigeteltségén, bevezették a piacgazdálkodás primitív formáját. A gazdasági liberalizáció azonban csak korlátozott volt, sok tevékenység állami felügyelet alatt maradt. Napjainkban Kína folyamatosan tárja ki kapuit a világ felé, megkönnyítve ezzel a kereskedelmet és a gazdasági növekedést. Egyes jóslatok szerint 2020-ra Kína a világ első számú gazdasági hatalma lehet. Turizmusa a világ turizmusában meghatározó szerepet tölt be. A turista érkezések száma 2005-ben a negyedik, a bevételeket számítva pedig a hatodik helyet foglalta el a világon. A közelmúlt legdinamikusabb fejlődését is ez a kelet-ázsiai ország produkálta az ágazatban. A WTO előrejelzése szerint 2020-ban ez az ország lesz az első számú desztináció a világ idegenforgalmában, s kiutaztatása is az elsők közé fog kerülni. Az ország jelentőségét a turizmusban a még kihasználatlan utazási potenciálja adja. Kínában a vasútra nagy szerep hárul a légi közlekedés és a közúti közlekedés fejletlensége miatt. A hálózat hossza 78000 km. A teljes sínhálózat 154600 km. Ez a legforgalmasabb hálózat a világon, az összes vasúti szállítás 24%-a zajlik a Föld 6%-nyi pályáján itt. Sok villamosított vonal is van, hosszát tekintve a harmadik legnagyobb a világon Oroszország és Németország után. A kínai kultúra a többi fejlett kultúrától elzárva fejlődött. Régiójában meghatározó jelleggel bír, mind Japánra, mind Koreára, mind Vietnamra komoly hatást gyakorolt. Mindamellett, Kínában egyféle kulturális sokszínűség is jellemző. Ezt az is mutatja, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus is elterjedt. A kínai írás kb. 3000 éve született meg; a jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. A Kínai Népköztársaságban 1956-58-ban bevezetett egyszerűsített kínai írásmód a hivatalos. Az írás mindig is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Nemcsak a különböző filozófiai és tudományos munkában, hanem a közigazgatásban is használatos volt. A hivatalnoki réteg is írásos versenyeken választották ki, illetve a kalligráfia és kínai szépirodalom is mindig virágzó művészeti ág volt. Kínában az építészet is meghatározó művészeti ág. A művészet ezen ágának a legszebb alkotásai a pagodák. A kínai festészet is rendkívül jellegzetes, az európaitól erősen eltér, a 19. században a kuriózumokat kereső Európában hamar meghonosodott. Az előbbiek mellett a kínai zene is egyedülálló. Hangskálája eltér az európai nyolcfokútól, helyette pentaton skálája van, mivel egy oktávban csak öt hang található. Jellegzetes kínai hangszerek: cseng, hsziao és az erhu. Kína tudományos élete az ókortól kezdve igen fejlett sok tudományágat tekintve. A kínai matematika, amely az ókori görögökével összemérhető, elsősorban az építészetet és a földrajztudományt szolgálta. Mindenképp szólni kell a kínai csillagászatról, illetve csillagjóslásról, amely a mai napig nagy becsben tartott kínai horoszkóp alapjául szolgált. Egy másik fontos kínai tudomány a kínai orvoslás. A kínai akupunktúra, illetve további természetgyógyászati módszerek a nyugati országokban is egyre népszerűbbé válnak. Továbbá jelentős kínai eredmények születtek a kémia és a biológia területén is. Kína rengeteg találmánnyal rendelkezett, amely Európában csak jóval később honosodott meg."

Szóval Kína színes és érdekes lesz! Vajon a közel 1,5 milliárd ember mekkora zsúfoltságot jelent? Még elképzeli sem tudom……..

Levelet kaptam life.....

Várom a telefont, hogy mikor indulhatok. Lábamban a bugi, de ez csak nem csörög. Mennék, hogy minél hamarabb lássam amit látnom kell, legyek túl azon, aminek történnie kell. De nem csörög... Helyette kaptam levelet, Kínából! Most szembesültem vele, hogy komoly problémáim lehetnek az ákom-bákom írásjelek találgatásából. Elektronikusan jött szerencsére, és ma a XXI. században vannak online fordító programok a neten. Hmmmm... Ítéld meg magad, hogy mennyire vagyunk vele kijjebb a vízből. 中山市两益照明有限公司 中山品上照明有限公司 中山市科佳电子灯饰有限公司 ez valami olyat is jelenthet, hogy "Én fog megpróbál találni a kúr fiú mihelyt csak lehetséges "!!! ŐŐŐŐŐ egy picit elbizonytalanodtam. Vazelinnel nem készülök és a nemi identitásomat sem tervezem megváltoztatni. Talán jobb lett volna, ha nem vagyok kíváncsi a lényegre. De komolyra fordítva a pennát, kaptam nagyon meglepő híreket is. Van egy vállalat, akivel előzetes tárgyalások alapján a látogatásomat kell tennem, mivel az átküldött anyagok alapján a termékei nagy figyelmet kapnak általam. Állítólag a 2009-es árbevétele 600 millió Euró! Az több mint 165 000 000 000 Forint! Az annyi napi kimenő terméket jelent, amennyi egy átlagos magyarországi vállalkozás éves árbevétele. Szóval k...a nagy! Cím alapján azonnal Google Eart, és villám gyorsan rákeresett a rendszer. Közelítek és látok egy hatalmas (mint egész Győr) ipari negyedet, a közepén a szóban forgó vállalattal. Mosolyra biggyedt a szám sarka, egyre közelebb érzem a feladatomat. Mondom, hogy benne van a bugi a lábamban..... Közvetlen járat Budapestről Kínába hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton van. Vajon szombaton fogok menni, vagy egyből a hét elején indulok? Ezek egyenlőre kérdések, amelyekre nem tudom a választ. Volt ma egy kötetlen, de mégis üzleties megbeszélésem egy barátommal. Felületesen tudott arról, hogy mire készülök, merre vett irányt az életem. Nagyon felcsigázottnak tűnt, és több alkalommal hangsúlyozta, hogy ez egy hatalmas lehetőség a számomra. Megnyugtattam, hogy rajta vagyok a témán, komolyan veszem, készülök rá, de nem titkoltam, hogy azért van bennem egy kis lámpa-láz is., csak hogy stílusos legyek. Nevezett! Ja kérem, anélkül mit sem ér az egész. Szóval egyenlőre levelezgetünk, így tartjuk az utolsó napokban a kapcsolatot. Mivel 7 óra eltolódás van a két ország között, viszonylag kevés az az idő, amit mind a ketten azonos időben aktívan töltünk el. Így értelemszerűen nem mennek egyik percről a másikra a dolgok. Próbálom magam hasznossá tenni idehaza. Nem kicsinálni a kis családomat az utolsó napokban. Szakmai anyagokat olvasgatok, de most ez sem esik jól. Megyek füvet nyírni, mert ha nem tartom kordába, rá nő a nyakunkra! Csak előtte Bence kívánsága ez első: gombócos fagylaltot szeretne. Na jó, legyen. A fű csak nem szalad el. :)

Nem csörög a telefon....

Úgy hozta az élet, hogy utol ért a "sárga veszedelem". Jó néhány éve, talán 15 lehetett, amikor elkezdem a tanult szakmámba vágó termékekkel kereskedni. Persze előtte is adtam-vettem, meg ügyeskedtem de az zsigerből jött. Szórakozásból! Élveztem. Az sem foglalkoztatott különösebben, hogy hajnali 3-4h-kor keltem, mert 6h-kor már a placcon kellett haptákban állni a győri Duna-kapu téren. Aztán jöttek a vastagon kikent, irtózatosan túl "vakolt" szlovákok, meg románok. Mi meg arattunk! Volt, hogy a 3csk-s LENTILKY cukorkának a dobozán található árcímkét még le sem tudtam leragasztani időhiány miatt, de a szlovákok csak hordták tőlem vissza oda, ahonnan elhoztam. Csak időközben a 3x ára lett a csokinak, és az árfolyamot sem jól váltottam, mert ugye matekból nem voltam egy géniusz. A szlovák testvérek szerint ugye, de a hülyéje gondolkodás nélkül megvette. Gondoltam: Hát ha nektek ez kell, lesz itt még akár knédli is, csak fizessétek ki. Hát úgy volt, hogy kifizették. Idővel ez már nem elégített ki. Könnyen jött a pénz, nekem nem volt fárasztó. Akkor még bírtam, fiatal, erős csikó voltam. Aztán megláttam, észrevettem, de nem hittem benne különösebben. Egy újsághirdetés volt, területi képviselőt kerestek. Megírtam, feladtam, behívtak. A "nagy-faluba" interjúra mentem. Összejött, valahogy az esélytelenek nyugalmával indultam neki. Mivel nem volt tétje, nyugodt voltam. Azt hiszem, mert ugye ez 15 éve volt. Aztán értékesítési igazgató, később egy másik vállalatnál ügyvezető lettem. Ugyanazt csináltam, mint a győri piacon! Élveztem amit elkezdtem, persze volt benne változás, kihívás, feladat. Inkább a méretek változtak meg, nagyobb hold-udvart kellett felügyelet alatt tartani. Valahogy mindig sikerült, jöttek az eredmények. De hibáztam is, nem is kicsit. Nem számoltam az "emberi" tényezővel. Ha mások azt látják, hogy valami könnyen megy, hajlamosak azt hinni, hogy Ők is tudják csinálni. Palota forradalom, kifúrás, döbbenet. Aztán újra felálltam a padlóról. Új cég, de most már csak a "tuti" saját emberekkel. Az a biztos, ha családi, baráti hangulatban, egymás hátának feszülve figyeljük a környezetet. Nem jött be! Ismét megcsillant az a bizonyos kés, amivel az embert hátba szokták szúrni. Kaptam is mélyen belőle, meg erős is volt a döfés. A nagy seb lassan gyógyul. Mára már tudok tervezgetni, és valami elindult körülöttem. Közben felettem is eljárt az idő, nyom nélkül nem tudtam átvészelni ezeket a csatákat. Hallom, hogy mondják: apád volt ilyen ősz.....! Deresedem. De a munkám minősége, vagy az elért szakmai eredményeim hangjai elértek egész Kínáig. De az is lehet, hogy a vak szerencse műve. Sajnos nem hordom azt a nadrágot, aminek a zsebében ott lapul a bölcsek köve. Se szó, se beszéd nagyon meglepődtem! Egy átlagosnak mondható üzletember találkozó után felhívtak, kértek tőlem időpontot olyan személyek, akiknek akkora üzleti és politikai befolyásai vannak, hogy még leírni sem merem. Elmentem, szerényen és visszafogottan figyeltem. Persze nem bírtam ki, hogy ne szóljak közbe. Aztán szó-szót követett és arra lettem figyelmes, hogy jegyzetelnek, írnak, fényképeznek (!!!). Aztán 2 hónapos nagy csend! Csörög a telefon, ismét be kell mennem a megszokott irodába folytatni amit elkezdtünk. De kiderült, hogy egy komoly szakmai anyag állt össze rólam, mai megjárta oda-vissza Kínát. Ismét elmondtam, hogy szerintem hogyan és miként kellene csinálni az egészet. "Jo Attilla! Csinálni kell,nekúnk ketten egyutt. Te tudod, hogy kell, mond meg nekem, mennyi penz. Gyere velem Kínába, elájulsz!" Hát én ott majdnem elájultam. További egyeztetések, szakmai viták, de építő jelleggel. Megállapodtunk, hogy megyek, amint lehet. Tervezetten 06.28. és 07.03. között kell indulnom. A vízumkérő, útlevél leadva. A pontos indulásról egy telefont kapok! Még nem csörög a telefon.............

Kirepül a madárka....

Állítólag a megtett út az, amitől emberré válunk, értékes és érdekes emberré. Kinek-kinek a maga útja, a maga keresztje a leghosszabb vagy, ha úgy tetszik a legnehezebb. Nem lehet, hogy az emberfia csak álljon, várjon, hogy valami történjen vele. Erre én képtelen vagyok! Ugyan nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt előre leképzeltem, de az sem lehet, hogy csak úgy bele éljünk a nagyvilágba. Összeszedem magam, illetve a gondolataimat, vagy csak józan paraszti megfontolásból leírom azt amit látok, tapasztalok. Ha híres költőnk Kazinczy Ferenc sorait látnád itt szívesen, akkor el kell, hogy szomorítsalak, mert azt itt nem fogod megtalálni. Ha arra számítasz, hogy elektronikus formájában hozzájutottál egy cirádás, bivalybőr bevonatú memoárhoz, akkor....., hát ezt nem annak szánom. Ezt még nem! Ha jól sikerül, talán akkor! Erőt merítek belőle és egyszer megírom, meg én, a fene vigye el! Lesz egyszer a Bartaloknak is valamijük, amit ki lehet tenni az ablakba. Hej, ha ezt apám hallaná. Neki volt aztán humora, meg még két-három miegymása, ami nekünk már soha, de soha nem lesz. A világon csak neki volt "csodálatosan csúnya Wartburg-ja", a Charly Braun! Gyerek koromban nem értettem, hogy az a szakadt, tyúkólnak se jó Wartburg miért lett egy igazi ikon. Mára már tudom. Mert az nem csak egy autó volt. Családtag lett, olyan élettel megtöltött, keresztnevén szólított jószág, ami már nincs a mai világban. A Charly Braun az valami volt, valami amire mi mind emlékszünk. A fiam 3 éves és a minap a papáról kérdezett. Kérte, hogy meséljek róla. Elmeséltem neki a "csodálatosan csúnya" Wartburg történetét. Azt, hogy menet közben bőrig áztunk benne a hátsó ülésen, vagy azt amikor szegény Szasza segge odaégett a motorháztetőhöz. Meg azt, maikor vadászni jártunk autóból, és az sem marad ki, amikor a Bírkás a Marcal-parton megkérdezte: segítsek kitolni?! Nagyokat nevetett Bence fiam, kacagott, majd leesett a székről. Én meg sírtam....Apámra gondoltam és az unokájára. Soha nem találkoztak mégis egymáson nevetnek. Mi ez, ha nem a VALAMI, a minden? Vajon tudok neki ilyen élményeket szerezni? Szóval nem igaz, hogy a Bartaloknak nincs mit kitenni az ablakba, telis-tele vagyunk jobbnál-jobb sztorikkal. Vannak Best of Bartal sztorik, talán a mostani is az lesz. Talán! (a fenti kép a BARTAL címer, amely ugyan nem a közvetlen családi címer)

Kirepül a madárka....

"Fején zsíros, félrecsúszott taplósipka volt; jobb karja szélütötten, bénán lógott a csípejére, mint egy darab fa, gyűrűsujján, mélyen a húsba vágódva, régi világbeli, vastag karikagyűrű. Szürkéskék, nedves aggastyánszemét pislogás nélkül tapasztotta a beszélő ajakára, s feje mindegyre bólogatott, mintha már egyenesben volnának, s minden szavát megértené. Magas, csontgombos lüsztermellényén rút pecsétek éktelenkedtek, mely látvány szánalmasságát csak a hasán feszülő, derék arany óralánc enyhítette némiképpen, rajta két szarvasfoggal s tudomis én, miféle fityegőkkel…
Ez hát az az ember, aki a császárral komázott valaha, aki együtt lakomázott, danolászott, kocsikázott az ország legnagyobb emberével, ez hát „a császár barátja”! – tűnődtem magamban, s az összelottyant, magatehetetlen vénség láttán már-már a kételkedés mérge kezdett terjedezni bennem, amikor éppen a feje felett, berámázott családi fotográfiák közepében, jókora címertartó angyalokkal, koszorús aranyérmekkel kiteremtettézett okiratot vagy mit pillantottam meg. Valami gyönyörűségesen kicirkalmazott, a régi krónikák fényképmásolatára emlékeztető, kézzel írott szöveg is olvasható lett volna rajta, ha közelebb ültem volna. De innen, messziről, csak az öregember nagyobb betűkkel odaművészkedett neve volt kivehető…" BACEK......

De jó vóna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer.........................